Israel Shamir’s „Yuletide Message” in Hungarian

Karácsonyi üzenet

Az nem véletlen, hogy Krisztus Judeában született, egy nappal a téli napforduló után, az esztendő legsötétebb időszakában. Az sem véletlen, hogy galileai palesztin menekült családba született, amelyet a katonák a sivatag peremén lévő barlangokba üldöztek.

Az Emberfia a földön bárhová születhetett volna, és nagy dicsőítéssel fogadták volna. Ehelyett a legsötétebb időszakot és a legsötétebb helyet választotta, és a létező legalantasabb sorsot. Úgy jött, mint a fény, ott és akkor, amikor a legnagyobb szükség volt rá.

Palesztinai születését néha úgy értelmezik, mint a népnek, amelynek körében született, a különleges kiválasztását. „A zsidók érdemesnek találtattak arra, hogy világra szüljék Krisztust”, prédikálják az evangéliumi cionisták abbeli törekvésükben, hogy támogassák Izraelt. Egy másik cionista származék, a Zsidók Jézusért, megpróbálja kisajátítani Krisztust, mint velük azonos vallásút, és mint zsidó társukat, a zsidók megmentőjét. Egy egész PR ipar foglalkozik annak az eszmének a terjesztésével, hogy Jézus zsidó rabbi volt, és hogy ezért tisztelettel kell adózni a zsidóknak.

De a szöveget más megvilágításban is lehet olvasni: Jézus azt választotta, hogy a legsötétebb időszakban, a legsötétebb helyen, és olyan emberek között szülessen, akiket a legsötétebb eszmék tartottak rabságban. Abban az időben a zsidó paradigma a kettős mércéknek a rendszere volt, a kölcsönös támogatásé, egyesítve a kívülállók semmibe vételével, befelé a szereteté, kifelé a gyűlöleté. Krisztus azért választotta, hogy ott szülessék, mert úgy érezte, hogy ez a legveszélyesebb eszme, amellyel az emberiség szembesül, amelyet magára kell vállalnia. A hagyomány szerint halála után lement az alvilágba és megmentette az igaz lelkeket. Ezt pokolra szállásnak nevezik, aminek a szemléltető bemutatását nagyon sok templomban meg lehet találni, pl. a chorai Szent Megváltó kolostorban, Isztambulban. Az ő születése a farizeus hatalom alatt álló, heródesi Judeába, a pokolra szállásának az előképe volt. Ő a legrosszabb helyre érkezett és megmentette az igazak lelkét, Péterét és Pálét, Jánosét és Jakabét, és más jó emberekét. Alig három évszázaddal a születése után az emberi testvériségről szóló eszméje diadalmaskodott. Sajnos, a sötétség erőit nem győzte le.

A felsőbbrendűségnek, az egyenlőtlenségnek az eszméje, annak, hogy légy jó a rokonodhoz és szörnyű a többiekhez, újra a legnagyobb veszéllyé vált, amellyel az emberiség szembesül. Kétezer évvel utána, amikor az emberiség megtett egy teljes kört, most ugyanarra a helyre érkezett vissza. Betlehem újra gyászolja az ártatlanjait. Heródes királynak egy újabb, jobban felszerelt változata uralkodik Jeruzsálemben. A kettős mérce alkalmazása újra terjed a földön, és foglyul ejti a nagy birodalmakat. De mégis van remény: a legsötétebb napok már mögöttünk vannak. Örüljetek és vigadjatok!