Israel Shamir

Ideas that will Derail the descent to Barbarity

AMÍR – AZ ANTISZEMITA VÁDIPAR WATERLOOJA

II.
Az antiszemita vádipar hatalmas és mindeddig párját ritkító vereséget szenvedett az Egyesült Államokban. „Természetesen” csupa véletlen, hogy az „antiszemita” incidensekre szakosodott balliberális sajtó ezt a hírt nem vette észre. Nem kevesebb, mint 10 és fél millió dollár büntetésre ítélte a Rágalmazásellenes Ligát egy denveri bíróság, amiért egy szomszédok közötti vitát antiszemitizmusként jelenítette meg. A 87 éves működésre visszatekintő szervezetnek ez az első, bíróság előtti veresége.
Lovas István

Az ügy 1994-ben kezdődött, amikor egy filmes házaspár költözött Denverbe. A szomszédjukkal – szintén filmesek – vita tört ki. A házaspár szerint zsidó származásuk okozta a vitát és a Liga kiállt a vád mellett. Az antiszemita vád miatt – olvasható az Egyesült Államok vezető zsidó hetilapjában, a Forwardban – a nem zsidó házaspár „páriává vált” a filmiparban, mert, mint mondta a felperes, aki a United Artists egyik vezetője, „karrierje megakadt a túlnyomórészt zsidó, és szorosan összetartó filmszakmában”. Az, hogy az antiszemitizmus elleni küzdelem céljából adományt gyűjtő Rágalmazásellenes Liga erkölcsi súlyát is bevetette a hamis vád mellett, súlyosbította az ügyet. A Ligának a büntetés komoly érvágás, ugyanis évi költségvetésének mintegy egyötödét kell kifizetnie.

E téren érdekes még Francois Mitterrand volt francia elnök „síron túli” interjúsorozata is, amelyet a France2 televíziós hálózat sugároz május 3-ától. A liberális Le Monde c. francia lap előzetéséből tudhatjuk meg azt, hogy a szocialista Mitterrand szélsőjobboldali (Vichy) múltját támadókról ezt mondta: „Izraelben nem viselnék el őket, de Franciaország nagyon liberális: itt nekik joguk van az állandó sértegetésre”. Hozzátette: „a vizsgálódók általában galád emberek”. Ne feledjük, Mitterrand volt a mintaembere annak a Várkonyi Tibornak, aki minden cikkében az itteni „antiszemitizmust” vetette és veti össze a francia politikusok modellértékű szobatisztaságával.

A magyarországi antiszemita vádipar – mint e hetilap oly annyiszor írta le és szolgáltatott bizonyítékot – válfaja egyik legundorítóbbika, ugyanis valójában cseppet sem érdekli az antiszemitizmus, hanem csak a vádból származó politikai profit. Amikor a Heti Hetesben – mint ezt a hétfői Magyar Nemzetben is olvashattuk – Havas Henrik olyan „poént” mondott Verebesről, amelytől zengett volna a helyi és ennek nyomán a nemzetközi sajtó, ha az nem liberális közegben hangzik el, csupán a tétel újabb bizonyítékáról van szó. Farkasházynak és bandájának a „zsidó és impotens” kitétele nem érte el ingerküszöbét.
Most pedig lássuk Izrael Samírnak a múlt heti számban elkezdett cikkének kivonatos fordítását, amelyben egy figyelmetlenségből elkövetett hiba csúszott. A mondat helyesen: „Abe Foxman, a Rágalmazásellenes Liga feje kompromittáló dossziékat gyűjt, telefonhívásokat hallgat le és kollégái negédes álszentséggel seftelnek… Lapin megjegyezte, hogy a Rágalmazásellenes Ligának juttatott adományok attól függenek, hogy mekkora antiszemitizmust mutat ki”.
*
Amnon Rubinstein, egy liberális izraeli honfitársait felhívta arra, hogy küzdjenek az antiszemitizmus veszélye ellen. Véleménye szerint erre a pestisre jó példa, hogy a görögök bíróság elé vittek egy zsidó tőzsdesvindlert… Rubinstein szemében a zsidókat nem szabad törvényileg üldözni. Minden zsidónak támogatnia kell minden zsidó gazembert…

Beutaztam a világot. Éltem oroszok és palesztinok, németek és svédek, angolok és japánok, indiaiak és afrikaiak között. A tapasztalatom alapján elmondhatom, hogy az antiszemitizmus már nem létezik. Zsidóként a földgolyó bármelyik városában sétálhatunk. Biztonságban vagyunk bárhol, ha barátként érkezünk. A zsidók elleni előítélet eltűnt. Lehet zsidógyűlölőt találni, de sokkal többen vannak, akik a lengyeleket vagy az íreket gyűlölik, netán a fehér, angolszász protestánsokat nem állhatják. Sokkal könnyebb arabgyűlölőre bukkanni vagy olyanokra, akik a feketéket vagy ázsiaiakat gyűlölik.

Sok olyan emberrel találkoztam, akiket az antiszemita skarlátvörös betűjével bélyegeztek meg. Ezek az úgynevezett antiszemiták a szervezett zsidó közösség, a Saron és Abe Foxman, Guszinszkij és Mark Rich, Conrad Black (sajtómágnás – A szerk.) és William Safire (a liberális New York Times konzervatív, Izraelt minden körülmények között támogató publicistája – A szerk.) közötti gonosz szövetség politikája ellen lépnek fel. Velük teljes szívemből egyetértek és irányukban nem előítéletről van szó.

Az antiszemitizmus ellen hivatásosan küzdők ezt nagyon jól tudják. Valódi céljuk nem az, hogy az antiszemitizmus ellen küzdjenek, hanem az, hogy az egyszerű zsidókban félelmet keltve engedelmességre késztessék őket. Ezért van az, hogy a közösség oszlopai nagy összegű csekkeket írnak és minden sértést jelentenek, tízes szorzóval felnagyítva. A holokausztipar az antiszemitizmus-gyárnak csupán egy alvállalkozása és kétcsövű fegyver: pénzt szed be a nem zsidóktól és a zsidókat arra készteti, hogy engedelmeskedjenek a közösség vezetőinek.

Amikor 1991-ben iraki Scud rakétákkal lőtték Izraelt és megszólaltak a gázháborúra figyelmeztető szirénák, mintegy tucatnyi izraeli fulladt meg gázálarcában. Nem támadtak mérges gázzal. Csak Júdea dombjainak friss és bódítóan illatos levegőjét hozta a szél, de azt nem akarták belélegezni. Azt hitték, hogy amint leveszik a gázálarcukat, azonnal meghalnak. E helyett a gázmaszkjaikba fulladtak. Ez a félelem árnyékában való modern zsidó létezés paradigmája.

Amikor Noé bárkájáról szabadon engedte az első galambot, vissza kellett térnie. A másik galamb azonban olajágat hozott vissza. A harmadik nem repült vissza. Látta, hogy az özönvíznek vége és nem tudta, miért kellene visszatérnie a bárka fojtogató levegőjébe. Én vagyok a harmadik galambotok. Levehetitek az álarcot. A kinti levegő tökéletes. Az árvíz elmúlt. Lépjetek ki, és üdvözöljétek az emberi fajt. Testvéreiteket.

Zsidók és nem zsidók: ugyanazok az ellenségeink és a barátaink. Ellenségeink azok, akik visszaszorítanak bennünket a gojokat gyűlölő gettóba, mert egy zsidógyűlölő csupán tükörképe egy gojgyűlölőnek. Néhány nemzedék választ el bennünket a hagyományos zsidó közösségi élet fojtogató világától. Akinek hiányzik, utazzon Brooklynba.

Josszi Klein Halevi, izraeli-amerikai újságíró így írt gyerekkoráról: A Borough park határán éltünk. A Brooklyn enklávén túl… ahol olaszok, puerto rikóiak és skandinávok éltek. Nem keltettek fel bennünk érdeklődést, csak félelmet. Úgy tekintettünk rájuk, mint ugyanannak az etnikai csoportnak – zsidógyűlölőknek – a tagjaira. Gojoknak neveztük őket. Héber szó, ami szó szerint „nemzetet” jelent, de mi úgy értettük, hogy az „ellenséget” jelenti. Hermetikusan zárt zsidó világban éltünk… ha lehetett volna, vizes árokkal vesszük körül a Borough parkot. Borough parkot csak a saját határain belüli élet érdekelte és átugrott a keresztény lakóterületeken, hogy a többi zsidó enklávékra terjedjen ki, mintha a világ kizárólagos civilizált részei azok lennének, ahol csak zsidók élnek, míg a többi részen fanatikus lényekkel lenne teli, akik bármely pillanatban ok nélküli erőszakra ragadtathatnák magukat. A világ pedig csak annyiban létezett, amennyiben az a zsidókra hatással volt. A zsidók és a „világ” soha nem létezhetett együtt – maximum elviseltük egymást egy adott távolságból. Vallási törvényeink közül jó néhány nem hogy közelebb vitt volna bennünket Istenhez, de elválasztott bennünket a gojoktól. Én ezt az elidegenedést magától értetődőnek tekintettem.

(András: a fenti részt azért nem írtam dőlttel, mert az idézet az idézetben. Kösz.)
Ne feledjük, hogy Halevi a mai, zsidóktól sűrűn benépesített New Yorkról írt, nem pedig valamilyen középkori városról. Nem csoda, hogy a fiatalkorában agymosott Halevi egy gojgyűlölő náci csoport, Kahane rabbi Zsidó Védelmi Ligájának aktivistája lett…
A zsidó közösség e „kölcsönös támogatása” amorális. Ha egy ír vagy olasz lop, börtönbe kerül és a körzeti plébános esetleg almáspitét küld be neki karácsonykor. Ha egy befolyásos zsidó lop – legyen az Vlagyimir Guszinszkij vagy Mark Rich -, a zsidó közösség büntetlenséget követel. Ha a zsidó állam háborús bűnt követ el, a zsidó közösség fenntartás nélkül támogatja. Ez egy etnikai közösség abnormális magatartása: azon szokásunk szégyenletes csökevénye, hogy a külvilággal úgy bánunk, mintha egy középkori céh tagjai lennénk.

Segítsük egymást, hogy átlendüljünk az Ayla-féle meghajláson. Egy embernek vezetői gyilkos politikáját bírálni kell tudni anélkül, hogy árulónak neveznék. Ez volt Mark Twain álláspontja, aki ellenezte az Egyesült Államok beavatkozását a Fülöp-szigeteken. Ez volt Thoreau álláspontja a Texasért folyó háborúban. És Szolzsenyiciné, Thomas Manné, Brechté. Ezt könnyű lenne zsidóknak is utánozni, mivel az önjelölt zsidó vezetésnek nincs igazi hatalma a zsidók fölött – csupán rémisztgetéshez folyamodik….

Az antiszemitizmus a gazember fegyvere, mondta Lenin a huszas években Samuel Johnsont visszhangozva… a gazemberek ma is fegyverként használják az

Featured Posts
Ryan Rodrick Beiler / Shutterstock.com

Autumn in Palestine

Autumn is beautiful in Palestine: overripe blue-green figs, unpicked pomegranates pecked by birds, heavy grapes turn red. Now is the ...

Read More

A Syrian Breakthrough

The Russians and their Syrian allies have cut the main supply line of the rebels to the north of Aleppo, ...

Read More

Evan El-Amin  /  Shutterstock.com

Clinton's Gender Wars

Will the men voting for Mrs Clinton end up in Hell? I am not sure. We know that women who ...

Read More

The Liberation of the Slaves

Donald Trump’s electoral victory unleashed pent-up tectonic energies on the unprecedented scale. The world has been changed, much more than ...

Read More

If They Are Bombed - They Are Daesh

President Putin is a pirate, no less. In his declaration at the UN, he stole President Bush Jr’s copyrighted 2001 ...

Read More

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Israel Shamir © 2016 Frontier Theme