Israel Shamir

Ideas that will Derail the descent to Barbarity

Israel Shamir’s “Tsunami in Gaza” in Hungarian

Miközben az egész világ küldi a segítséget a cunami sújtotta Délkelet-Ázsiába, Izrael is megbízott egy csapatot egy egészen egyedülálló feladattal. Nem sok izraeli turistát sodortak el a hatalmas hullámok – a hivatalos veszteségjegyzék háromra rúg, és valami húsz eltűnt. Nem sok a százezernyi indonézhez, vagy akár a háromezer svédhez képest. Ennek ellenére az izraeli csapat nagyon tevékeny volt a helyszínen. A Meshi Zahav rabbi vezette, magasan képzett szakértők nem azért mentek, hogy csapdába szorult túlélőket mentsenek, vagy, hogy milliók szenvedését enyhítsék. A feladatuk az volt, hogy a halott zsidókat a halálnál is rosszabb végzettől mentsék meg – attól, hogy goyokkal közös sírba temessék őket. A napi Haaretz1 beszámolója szerint: „A thaiföldi izraeli mentőalakulatot csütörtökön két részre osztották: az egyik csapat Krabiban dolgozott a holttestek azonosításán, míg a másik ugyanezt a feladatot  Phuketben végezte. Az izraeli legénység – a rendőrségtől és a Zaka-tól (egy önkéntes csapat, amely balesetek áldozatainak az azonosítására szakosodott) – próbálja meg megkeresni a halott izraelieket, mielőtt eltemetik őket.

Nyomást gyakoroltak a thai kormányra, hogy halassza el a tömeges temetést, noha az nagyon sürgős a járványok elterjedésének a megelőzésére, és Bangkok engedett. Minden zsidó holttestet Izraelbe kell vinni, vagy legalább a tisztátalan nemzsidóktól elkülönítve kell eltemetni. A szellemes Golad Atzmon megjegyezte: „az ’emberbarát’ zsidók … pánikban vannak, mert mi mindnyájan tudjuk, hogy a halott zsidók nagyon értékesek és különleges temetést érdemelnek. Az a kilátás, hogy 5-10 zsidó elveszhet 125 000 nemzsidó között, valóban elrettentő. Remélem, képesek felfogni a súlyát.”

Ez a zsidó hit velejárója, annak parancsnak, hogy „A Népnek Magában Kell Laknia” a teteje – mert a zsidóknak nem az a dolga, hogy nem zsidókkal együtt éljenek vagy haljanak. Az elkülönített eltemetésük azért fontos, hogy biztosítsa a testi feltámadásukat, ha a Messiás megérkezik. Az a zsidó test, amelyet beszennyezett egy nemzsidó közelsége, a zsidók szerint nem fog feltámadni. Még a vallástalan zsidók is minden hátsó gondolat nélkül betartják ezt az elkülönülési szabályt.

Ez az émelyítő magatartás különösen visszatetsző: valahányszor a zsidók felfedezik, hogy egy kétséges zsidóságú személyt az övéik közé temettek, eltávolítják a tetemet, és valahol másutt lerakják. Ez történt egy izraeli állampolgárral, Teresa Angelowitz-cal. A zsidó temetőbe temették, de a későbbiekben a zsidó vallási illetékesek rájöttek, hogy bár egy zsidó felesége volt, maga nem volt zsidó. Az éjszaka leple alatt kiemelték a holttestét és elföldelték a szemétlerakóban. Ez történt sok orosz katonával is, akik védelmezték Izrael zsidó jellegét, mégis visszautasították az eltemetésüket. Most, a délkelet-ázsiai szörnyű természeti csapással a háttérben, különösen felháborító annak a kihangsúlyozása, hogy „minket ne soroljanak a goyok közé”, mert ez már közös emberségünk tagadása. Vajon mi olyan rossz a thaikban, a franciákban, a kínaiakban, akik a halálukat lelték a csapásban, hogy az ember nem hagyhatja a halottait mellettük nyugodni?

Ezt a mocskos kizárólagosságot tekintetbe kell vennünk, ha meg akarjuk érteni a gazai visszatelepítés hosszú ideje folyó izraeli színjátékát. Sharon kormánya vissza akarja vonni a csapatait az övezetből annak a kerületére. Nagyon jó: ez (az ő szempontjából) nagyon ésszerű döntés: sokkal könnyebb Gázát kívülről, izraeli csapatokkal bekerítve zár alatt tartani. A visszatelepítés sem nem jó, sem nem rossz a palesztinoknak, mert a zsidók bárkit, akit akarnak, meg fognak tudni ölni a keskeny övezeten kívüli álláspontjaikról, de ezt a húzást úgy mutatják be, mint egy fontos lépést a Palesztin állam létrehozásához vezető úton.

Most a visszatelepítés helyett az izraeliek néhány (valószínűleg kétezer) gazai zsidó telepes sorsát vitatják. Sharon ki akarja telepíteni őket és kemény vigaszdíjat fizetni nekik: ők viszont ellenzik a kitelepítést. Az egész izraeli társadalom azt vitatja, hogy ki lehet-e őket költöztetni; mennyi erőszakra volna szükség; vajon „szabad-e zsidóknak zsidókat áttelepíteni”; vajon a kitelepítést megtiltó rabbiknak a döntése felülírja-e a kormány döntését.

Senki, de egyáltalán senki sem hajlandó arra, hogy fontolóra vegyen egy (a nem zsidók számára) kézenfekvő megoldást: vonuljon vissza a hadsereg és hagyja ott a telepeseket, ahol vannak. Ha Gázában akarnak maradni, maradjanak. Egy fillért se kapjanak az elköltözésükért: ők szabad emberek; tudták, hogy mit tesznek, amikor elfogadták a földeket és házakat Gázában. Százával vannak amerikai zsidók, akik meg akarják vásárolni a házaikat, vannak palesztinok is, akik készek megvásárolni – nincs itt semmi nehézség: aki akar, marad, aki menni akar, eladja a házát, és megy. Ha komiszak lesznek a szomszédaikhoz, el fognak menekülni; ha jó szomszédok lesznek, boldogulni fognak.

Tény, hogy amikor a Brit Birodalom kivonult Palesztinából, Indiából vagy Afrikából, nem telepítették ki erőszakkal a polgáraikat. Bárki, aki úgy érezte, hogy túl sok fájdalmat okozott a bennszülötteknek, Angliába távozott, aki a maradást jobbnak gondolta, maradt.

Kenya egy jó, megfontolandó eset. Az országnak jelentős angol telepes közössége volt. Volt továbbá egy nagyon tevékeny mau-mau bennszülött ellenállás. Sokkal erőszakosabb, mint a palesztin. Mégis, amikor Kenya megkapta a függetlenséget, a telepesek maradtak. Találkoztam velük a Rudolf tó melletti felföldön: jómódú gazdálkodók, erősek és napbarnítottak, hasonlók a régi vágású izraeliekhez, a helyi nyelvet beszélik, és benne vannak a helyi közéletben. Sokuknak van egy kis repülőgépe, hogy beugorjanak Nairobiba egy esti italra, ha már belefáradtak a rózsaszín flamingók nézegetésébe a tóparton. A telepesek igyekeznek a bennszülöttek jó szomszédai lenni, miután a Kikuyuk és a RAF kezében lévő hatalom valószínűleg nem védelmezné meg őket ellenük.

Ez olyan példa, amelyet az izraeli telepesek követhetnének, ugyanakkor az izraeli kormány nem mondaná meg nekik, hogy mit tegyenek és hol éljenek. A telepeik nem „kizárólag zsidók” lennének. Lennének őshonos szomszédaik, nem csak napszámosok, hanem őshonos hivatalnokok, őshonos rendőrök és őshonos bírók. Ez a kilátás nem gátolta meg britek, franciák portugálok, spanyolok, oroszok és németek ezreit, hogy ott maradjanak az újonnan függetlenedett országokban. A kiürítési vita, amely majdnem a polgárháború szélére sodorta az országot, nem érthető meg a zsidó kizárólagosság általános, mocskos képe nélkül.

Csak olyan emberek nem tudják elképzelni, hogy a felsőbbségüket kikényszerítő hadsereg és gyarmati közigazgatás nélkül, egyenlőkként maradjanak, akik nem bírják elviselni a gondolatot, hogy egy sírba temessék őket egy goyjal. Azmi Bisharának, a mi betlehemi képviselőnknek igaza volt, amikor nem volt hajlandó támogatni Sharon kezdeményezését, miközben Peres és Barak Munkapártja megint növelték szégyenteljes tetteik sorát, amikor csatlakoztak Sharon kormányához, hogy végrehajtsák a „kitelepítést”. A gázai telepesek ügye felhasználható volna arra, hogy aláássa és felszámolja „az állam zsidó jellegét”. Semmi értelme, hogy még rájátsszanak a zsidó kizárólagosságra, akár Thaiföldön, akár Gázában.

[i] http://www.haaretz.com/hasen/spages/521450.html

John Allan Davies válasza.

 

Tisztelt Israel Shamir, az évad minden áldását kívánom önnek és megköszönöm az igazságnak ezt a ragyogó felfedését. Amikor a sajtóban olvastam, hogy az izraeli csapat volt elsőnek a helyszínen, szeretettel gondoltam a zsidóság liberális, humanista oldalaival kapcsolatos emlékeimre. Az a mód, ahogy metaforaként felhasználta a zsidó elkülönülésnek és felsőbbségnek még a halálban is érvényesülő eszméjét az élőkre, és alkalmazta a gázai települések ügyére, és ellentétbe állította a nemzsidó gyarmatosítókkal, hiteles és ragyogó volt. Az elmismásolt következtetés bizonyítva van: a zsidók azok, akiknek nehézséget okoz, hogy közönséges emberek legyenek, és nem kiválasztottak, és ők tagadják meg, hogy más népekkel, mint egyenlőkkel legyenek meg, nem pedig fordítva, ami benne van az antiszemita elméletekben. Ez az émelyítő cionista üzenetnek, az áldozat megjátszásának/felsőbbrendűségnek nagyszerű ellenszere.

Köszönöm.

Elküldtem ezt egy barátomnak, akinek nagy levelező listája van, de néha nem szívesen küld szét zsidókkal kapcsolatos anyagokat azok miatt a személyes támadások miatt, amiket visszakap (ahogy én is voltam, amikor egy nagy listával dolgoztam), de ezt azonnal továbbította mindenkinek.

John Allan Davies

 

 

Raja Chemayeltől, Hollandia

Nagyszerű anyag, Shamir, mint mindig!!

A „Brian élete” befejező jelenetére emlékeztet, amikor egy kereszten haldokló zsidó „teljesebb elkülönítést” kért, úgy értve, hogy „ekszkluziv keresztrefeszítést” akar, egymagában. Biztosan látta a filmet…

Boldog 2005-öt

Raja

 

 

Robert Rosetól, Moszkva

 

Szia, Israel! Ez a kiröhögés a javából! Annyira nevettem, hogy a szomszédok biztos azt hitték, hogy valami nagyon vicces történt.

Minden jót,

Rob

 

 

Dennis Haymantól

 

Kedves Israel!

Egy újabb ragyogó fény, amely a szívedből fakad. Így van!

Eljön az idő, amikor a hozzászólásaid már nem sok figyelmet fognak kelteni, mert az emberek azt fogják mondani: „Csak józan ész, amit mond.” Mi a csuda történt a józan ésszel? Most nem mindennapi bátorság kell ahhoz, hogy józanul beszéljünk, de Neked mindkettőből komoly készleted van. Köszönöm, Barátom.

Bear

 

 

Beverlytől, Washington:

KIVÁLÓ, mind az ÁTFOGÁSA, mind a SZEMHATÁRA, mint mindig…

Izrael felajánlott „segítsége” a cunami térségben mindenki segítését kéne, hogy jelentse, valamennyi bulldózerének az odaszállításával, hogy segítse az Élőket .. az ÚJJÁépítesben, ahelyett, hogy gyilkos politikájának a folytatására használná azokat és LEépítésre. Shalom … Beverly

 

Alison Weirtől

Mikor fogja azt a nagyszerű cikkét, „Cunami Gázában” föltenni a honlapjára?

Alison Weir

ügyvezető igazgató

Ha Az Amerikaiak Tudnák

www.ifamericansknew.org

 

Nekem nem tetszett ez a cikk. Nagyon rámenősen érvel.

Elias Davidson, Izland

 

Derekasan átvágott minden álszentségen – jól van. Egy napon majdcsak felébred USreal népe és odafigyel végre. Ne tartsa vissza a lélegzetét, de ne adja föl a reményt.

Az Újévben is várom az Ön tarvágását a hazugságok előttünk lévő erdejében.

Köszönettel,

Eric Walberg, Taskent

Featured Posts
Evan El-Amin  /  Shutterstock.com

Les guerres de genre de H. Clinton

Est-ce que les hommes qui votent pour H. Clinton vont finir en enfer ? Je n'en suis pas sûr. Nous savons ...

Read More

The Liberation of the Slaves

Donald Trump’s electoral victory unleashed pent-up tectonic energies on the unprecedented scale. The world has been changed, much more than ...

Read More

Ryan Rodrick Beiler / Shutterstock.com

Autumn in Palestine

Autumn is beautiful in Palestine: overripe blue-green figs, unpicked pomegranates pecked by birds, heavy grapes turn red. Now is the ...

Read More

If They Are Bombed - They Are Daesh

President Putin is a pirate, no less. In his declaration at the UN, he stole President Bush Jr’s copyrighted 2001 ...

Read More

A Syrian Breakthrough

The Russians and their Syrian allies have cut the main supply line of the rebels to the north of Aleppo, ...

Read More

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Israel Shamir © 2016 Frontier Theme